TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS:

HONNAN SZÁRMAZNAK A BACH-VIRÁGESZENCIÁK?

quote
quote

Dr. Edward Bach (1886-1936) korát megelőző gondolkodású orvos volt. Rövid pályafutása alatt a hagyományos orvoslástól eljutott a természetes gyógymódok kidolgozásáig, az érzelmi és a lelki gyógyításig, amely összhangban van napjaink egészségmegőrzési irányzataival.

Walesi családban született a Birmingham melletti Moseley-ben. Intuitív, törékeny, de önálló gyermek volt, aki rajongott a természetért. 16 évesen fejezte be az iskolát, majd három évet dolgozott apja rézöntödéjében, hogy később finanszírozni tudja orvosi tanulmányainak költségeit.

Bach doktor orvosi pályája sikeresen indult. 1912-ben végzett a University College Hospitalban (UHC) Londonban, ahol egy évvel később baleseti orvos, majd a National Temperance Hospitalban baleseti sebész lett. Egy betegségből való kilábalás után jól menő magánpraxist épített ki Londonban a Harley Street környékén.

Már fiatal korában felfigyelt arra, hogy az emberek személyisége és viselkedése hatással van egészségi állapotukra. Orvostanhallgatóként is jobban szeretett a betegekhez emberként, mint esetként közelíteni. Hamar arra a következtetésre jutott, hogy a betegségben fontosabb a személyiség, mint a tünetek, s ezt figyelembe kell venni a kezelés megválasztásakor.

Mivel egyre elégedetlenebb lett a hagyományos orvoslás korlátaival és a tüneti kezelésekkel, s mivel meggyőződése volt, hogy az eredményes gyógyításnak a betegség okaiból kell kiindulnia, úgy döntött, immunológiával fog foglalkozni, és bakterológus segédként helyezkedett el a londoni UHC-ben.

Bach doktor egészsége soha nem volt kifogástalan. Az első világháborúban felmentették a katonai szolgálat teljesítése alól, s 1917-re olyan súlyos beteg lett, hogy sokan halálát jósolták. Eltökéltsége, hogy befejezze munkáját, a gyógyulásához vezetett. Később, amikor már befejezte virágeszencia sorozatát, erősen befolyásolta az a hite, hogy a szellemi és testi egészséghez elengedhetetlen a hivatástudat, a belső indíttatások követése.

1919 és 1922 között patológusként és bakterológusként dolgozott a Londoni Homeopata Kórházban. Megdöbbentette az a tény, hogy Samuel Hahnemann, a homeopátia atyja, már 150 évvel azelőtt felismerte a személyiségnek a betegségek kialakulásában játszott szerepét. A homeopátia elveit és saját orvosi tapasztalatait ötvözve fejlesztette ki a bélbaktériumokon alapuló, szájon keresztül alkalmazható vakcinákat, a Hét Bach Nozódot, melyek a bélrendszer megtisztítása révén jelentős javulást eredményeztek a betegek általános állapotában, és igen kedvezően befolyásolták az olyan betegségeket, mint például az izületi gyulladás.

Ez idő alatt továbbra is működött Harley Street-i rendelője, és ingyen gyógyította a szegényeket a Nottingham téren. Kevés szabadidejében tovább folytatta az egyszerű és tiszta gyógymódok utáni kutatást. Bár az orvostársadalom elfogadta vakcináit (ma is használják homeopaták és más orvosok). Bach doktort zavarta, hogy azok bakteriális alapúak. Folyamatosan munkálkodott annak érdekében, hogy gyengédebb, esetleg növényi alapú módszerrel helyettesítse a baktériumokat.

1928-ban fontos felfedezést tett egy vacsorán. A vendégeket figyelve ráébredt, hogy több, különböző típusba tudja őket sorolni. Ebből jutott arra a következtetésre, hogy mindegyikük egyedi módon reagálna ugyanarra a betegségre. Ősszel Walesbe látogatott és két növénnyel, a Mimulusszal és az Impatiensszel tért vissza, amelyeket úgy készített el, mint a szájon át alkalmazható vakcinákat. A betegeket személyiségüknek megfelelően kezelve azonnali sikereket könyvelhetett el. Még abban az évben elkészítette a Clematis gyógyírt is. Ezzel a három virágeszenciával kezdetét vette egy forradalmian új gyógyítási mód kidolgozása.

1930, tavaszán, 43 éves korában Bach doktor bezárta laboratóriumát és rendelőjét, Walesbe utazott, ahol további eszenciákat keresett. Kora reggel, egy harmatos mezőn sétálva döbbent rá, hogy a harmatcseppek, amelyeket a Nap felmelegít, megtelnek a növény gyógyító erejével. Ez ihlette arra, hogy tiszta vízzel kezdje az eszenciákat készíteni.

Egy évvel később megírta a Gyógyítsd Tenmagad! című rövid könyvét, melynek üzenete: a betegség a lelki egyensúly felbomlásának az eredménye. A könyvet 1931-ben adták ki, azóta folyamatosan nyomtatásban van (magyarul is kapható).

1930. augusztusától 1934-ig Bach doktor a norfolki tengerparton lévő Cromerben élt, ahol tovább kutatott a virágeszenciák után és sikeresen gyógyította azokkal betegeit.

Mivel a doktor nem kért pénzt a kezelésekért, anyagi helyzete rövidesen megromlott. Az 1934-es év során Mount Vernonba költözött, abba a kis oxfordshire-i házba, mely még ma is a Bach Központ otthona. Folytatta munkáját: írt, betegeket kezelt Sotwellben és Londonban, s újabb eszenciák után kutatott. Ezekben az években szellemileg és testileg is sokat szenvedett, míg meg nem találta azt a növényt, mely enyhítette szenvedését.

Dolgozott és előadásokat tartott, segédeket képzett, akik majd folytatják munkáját. Miután előállította a 38 virágeszenciát, valamint a RESCUE keveréket, tudta, hogy nincs szükség további eszenciákra. A 38 gyógyír lefedte az emberi természet összes tulajdonságát, tehát kezelni lehetett segítségükkel az előforduló negatív kedélyállapotokat, melyek a betegségeket okozzák.

1936. novemberének végén Bach doktort álmában érte a halál. Teljesítette küldetését. Barátaira és az általa tanított kollegáira bízta munkája folytatásának felelősségét. Kívánsága az volt, hogy otthona a jövőben is felfedezéseinek forráshelye legyen. Ezért a Mount Vernonban lévő Bach Központ a mai napig tanácsadó és oktató központ, s itt készülnek az őstinktúrák is. Az alapítvány igazgatósága a záloga annak, hogy a tisztaság-, az egyszerűség- és a teljesség elve és hagyománya fennmaradjanak.